kémiai kockázatértékelés
AZ ÖN BIZTONSÁGA
KÖZÖS ÜGYÜNK.
kockázatértékelés

Kockázatértékelési Módszerek

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 1998. január 1-jétől vezette be munkáltatói feladatként a kockázatértékelést. Ezen törvény 54. § (2) bekezdése kimondja, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel.

Az Európai Unióban kockázat-analízisnek (kockázatelemzésnek) nevezik azt a folyamatot, amely során a kockázatot meghatározzuk (kockázatbecslés), majd a kockázatot megfelelő intézkedésekkel csökkentjük (kockázatkezelés) és végül a kockázatkezelés eredményeiről az érintetteket tájékoztatjuk (kockázat-kommunikáció).

A Munkavédelmi törvényben alkalmazott kockázatértékelés általában a kockázatbecslést és a kockázatkezelést együttesen jelenti.

A kockázatértékelésre több módszer létezik, lényeges, hogy olyan módszert kell választani, amely jól tükrözi az adott munkahelyen jelen lévő kockázatokat, és alkalmas a nyomon követésre, valamint az előző kockázatértékeléssel való összehasonlításra.


Kockázatértékelési Módszerek

A kockázatelemzésben használatos módszerek alapvetően háromfélék lehetnek:

  1. kvalitatív:
    a kockázat mértékét háromfokozatú skálán kell meghatározni. A skála értékei: alacsony, közepes, magas. Alkalmazására akkor kerül sor, ha egy azonosított kockázattal kapcsolatban nem áll rendelkezésre a bekövetkezett károk nagyságával kapcsolatban adat. Ezt a jelenséget több tényező okozhatja. Egyrészt egy új működési területről lehet szó, mellyel kapcsolatban értelemszerűen nem is halmozódhatott fel tapasztalat.
  2. félig-kvantitatív:
    a kockázat bekövetkezési valószínűségét és várható hatását egyaránt numerikus skálán kell értékelni. Az értékelésnek akkor van létjogosultsága, ha nem állnak rendelkezésre tapasztalati adatok, ugyanakkor tapasztalat igen. A félig kvantitatív értékelés vonatkozásában több elfogadott megoldás is létezik. Az egyik lehetőség, hogy a bekövetkezési valószínűséget és a várható hatást 3, 5, vagy 7 fokozatú skálán mérhetjük. Az alacsony értékek kis valószínűséget és hatást, a magas értékek pedig értelemszerűen nagy bekövetkezési valószínűséget és hatást jelentenek. A másik lehetőség az, ha a bekövetkezési valószínűséget és a várható hatást százalékban fejezzük ki. A várható hatás százalékban történő kifejezése azt jelenti, hogy a kár értékét a vagyontárgy értékének, vagy valamely tervértéknek a százalékában fejezzük ki. A valószínűségek és a várható hatások kombinációja alapján meghatározható a kockázat mértéke.
  3. kvantitatív:
    tapasztalati kárértékek alapján történik a kockázatok bekövetkezési valószínűségének és várható hatásának a kalkulációja. Ezek alkalmazhatók akkor, ha egy gazdasági szereplő működésével kapcsolatban kellő mennyiségben és minőségben állnak rendelkezésre adatok.

Az üzleti életben, különösképpen a kis- és középvállalkozási szektorban nem elterjedt a kvantitatív kockázatértékelési módszerek használata, egyrészt az elemzéshez szükséges adatok hiánya, másrészt a változó környezet miatt. Ebben az esetben a gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek véleményén alapuló kvalitatív, félig-kvantitatív elemzések alkalmazása lehet célravezető.

Számos veszélykutatási és kockázatértékelő módszer és eszköz áll rendelkezésére a munkahelyen jelenlévő biztonsági és egészségi kockázatok értékelésére, ezek:

  • kérdőívek,
  • kérdéslisták,
  • interjúk,
  • halszálkaelemzés,
  • adatgyűjtés,
  • FMEA (meghibásodásmód és -hatás elemzés) módszer.

A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül, ugyanakkor a jogszabály értelmében a munkáltató nem csak a kockázatértékelés elvégzéséért felelős, hanem annak megfelelő minőségű kivitelezéséért is. A munkáltató felelős továbbá a kockázatértékelés tartalmáért, a megtett intézkedésekért, a munkavállalók egészségéért és biztonságáért.

A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkavállalókat, illetőleg a munkavédelmi képviselőt, mivel a gyakorlati tapasztalataik, illetve helyismeretük a kockázatértékelésnél nélkülözhetetlenek.

A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a kockázatértékeléshez, mert ők általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a munkavégzés közben szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is.

Mindezekhez hozzáadva a munkavédelmi szakember tapasztalatát, szakismeretét, a munkahelyi kockázatok feltárhatók, mérséklésükre, esetleges megszüntetésükre a megfelelő intézkedések meghozhatók.